Régen minden jobb volt
A hidegháborús héja - Zbigniew Brzezinski és külpolitikája
"Top 2" - így válaszolt Henry Kissinger, amikor megkérdezték, hová tenné riválisát, Zbigniew Brzezinskit a nemzetbiztonsági tanácsadók rangsorában. Ha az USA a világ rendőre, akkor Doktor Kissinger a mindig kimért "Ray Tango", míg a szintén egyetemen tanító Brzezinski a lazább "Gabriel Cash", aki Ray-Ban napszemüvegben hirdette meg a szent háborút az Afganisztánt 1979-ben megszálló szovjetek ellen. Jimmy Carter demokrata elnökségének (1977-1981) külpolitikai stratégáját szokás "csak" afféle Salierinek tartani a nemzetközi kapcsolatok Mozartjához, Kissingerhez képest, pedig a történelem Brzezinskinek adott igazat kettejük vitájában. Míg a realista Kissinger azt vallotta, hogy az USA egy gyengülő, belső és külső problémákkal szembenéző birodalom, és ezért az enyhülési politika híveként a megegyezést szorgalmazta a szovjetekkel, kölcsönösen tiszteletben tartott nagyhatalmi érdekszférákra felosztva a világot, addig az idealistább Brzezinskinek lengyelként nem kellett a szomszédba - mondjuk a Balti-államokba - menni "ruszofóbiáért", és a megegyezés helyett a konfrontáció híve volt - ezzel előkészítve a Reagan-korszakot és a "Rambo III." világát. Brzezinski hitte, sőt, tudta, hogy a Szovjetunió sokkal gyengébb, mint amilyennek kívülről látszik, mivel már az egyetemi diplomamunkáját is a Szovjetunión belüli nemzetiségi ellentétekről írta: "nincs szovjet nyelv", és már a Szovjetunión belül se örvend teljes népszerűségnek az orosz dominancia, nemhogy Kelet-Európában. Erre építette a "fellazítás" politikáját, amely sikerre vezetett, többek között elintézve, hogy lengyel pápát válasszanak 1978-ban (antikommunista fegyverként felhasználva a katolicizmust). De Brzezinski nemcsak hidegháborús héja volt, hanem a posztindusztriális társadalmak elméletének egyik megalkotója a korát megelőző "Két korszak között" című 1970-es könyvével, amelyben bevezette a "technotrenikus társadalom" lényeglátó fogalmát. A politikától távolabb kerülve már nem a Fehér Házban, hanem a tévéstúdiókban adott tanácsokat, "A nagy sakktábla" című 1997-es könyve valósággal látnoki, mert többek között megállapítja benne, hogy Oroszország nem fogja a Nyugat felé elengedni Ukrajnát (mert anélkül nem birodalom), vagy hogy amennyiben az amerikai külpolitikai döntéshozók nem lesznek körültekintőek, akkor összeállhat egy orosz-kínai-iráni USA-ellenes tengely, amely "geopolitikai katasztrófa" lenne az Egyesült Államokra nézve, és a 2003-as iraki háborút is a kezdetektől ellenezte. Utódai sajnos nem hallgattak rá, pedig a 2017-ben, 89 évesen elhunyt "Zbig" nem véletlenül fejezte be úgy egyik utolsó interjúját: "Ne feledjék, ezt Brzezinski mondja!" Hogy mit, azt meghallgathatjátok a hidegháborús héjáról szóló adásunkban. Vendégünk az egyik visszatérő USA-szakértőnk, Baranyi Tamás, a Magyar Külügyi Intézet stratégiai igazgatója volt. A beszélgetés résztvevői: Balázsy István Baranyi Tamás Csunderlik Péter Laska Pál A Régen minden jobb volt a Tilos Rádió történelmi-popkulturális műsora: https://www.facebook.com/regen.minden.jobb.volt
